Megnéztem a filmet, és buzdítok mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy nézze meg.

Játékfilm, fiktív szereplőkkel (Leopold atya, Keller főhadnagy, Fjodorov őrnagy, stb.), akiket elhivatott színészek (Eperjes Károly, Telekes Péter a főszerepben) mesterien alakítanak. Leopold atya szerzetes, ferences házfőnök, történelemtanár, kálváriáján keresztül mutatja be a film azt a tragédiát, amit a kommunista hatalom a szerzetesrendek feloszlatásával előidézett a XX. század közepén. A történet Magyarországon játszódik (javarészt Máriabesnyőn és a soponyai Zichy-kastélyban forgatták), de játszódhatna Máriaradnán, vagy Esztelneken is.

A Magyar passió nem dokumentumfilm, de cselekménye által hitelesen megidézi a kommunista rezsim kontra szerzetesrendek eseménysort. Néztem a filmet, és közben jelentek meg arcok a lelki szemeim előtt: Mustó Péter SJ, Jálics Ferenc SJ, Emil Puni SJ, Weissmahr Béla SJ, Matyasovics Henrik SJ, Márk József OFM, Bartók Albert OFM. Szerzetesek, akikre ráfogták a fegyvert közvetve vagy közvetlenül, és megpróbálták, mint ellenséget megsemmisíteni, de szerencsére nem sikerült. Pontos számot nem tudok, de az AVH, a Securitate, a Vörös Hadsereg, az Akció K, és Tito partizánjai körülbelül 16-17.000 magyar szerzetest és szerzetesnőt akartak, mint a kommunista rendszer ádáz és veszélyes ellenségeit félre állítani 1948 és 1951 között. Kisebb eltérések voltak az egyes országokban az eszközök és a végkifejlett között (pl. középszintű oktatásban Magyarországon csak nyolc egyházi iskola működhetett tovább, Erdélyben csak a Gyulafehérvári Kántoriskola, minek érettségi diplomáját az állam nem ismerte el).

Emléket állít mozgó képekkel ez a film a megkínzott, megölt, illegalitásba vagy migrációra kényszerített szerzeteseknek, de küldetést is ad mindnyájunknak, akik magyarként, keresztényként, teológusként örökösei vagyunk ennek a Magyar passiónak. Felbecsülhetetlen a kár, amit okozott a szerzetesrendek feloszlatása és a Katolikus Egyház ellehetetlenítése. Elég azt a tényt megállapítanunk, hogy a magyar keresztény lelki, és szellemi tőkét ez az esemény nagyjából ötven százalékban kivégezte. A BBTE Római Katolikus Teológiai Kara idén nem a 25., hanem 75. jubileumát is ünnepelhetné, ha ez nem történik meg.

Leopold atya történelem tanár volt, nem tudjuk, hogy hány szerzetes tanár nem végezhette tovább a munkáját, de azt tudjuk, hogy nagyon nehezen áll talpra azóta is a magyar oktatás. Még ma is érezzük a néhai „Leopold atyák” és nővérek hiányát. El voltunk zárva Rómától, a II Vatikáni Zsinat csak hírként jutott el hozzánk, elmaradtunk, lemaradtunk. Aki a túlélésért küzd, nem tud az egyébként fontos dolgokra összpontosítani, ennek a fájdalmas igazságnak vitathatatlan utórezgései még ma is érezhetők.

Keller főhadnagy kiábrándult az egyházból, elvesztette a hitét, de a film végén egy katartikus jelenetben újjászületett. Ma már nem a túlélésért küzdünk, van időnk és lehetőségünk a fontos dolgokkal foglalkozni. Úgy érzem, hogy egy ilyen fontos dolog volt ennek a filmnek a létrehívása is, köszönet érte.

Elolvastam több kritikát, amit szigorú filmes szakmai szempontok alapján írtak meg különböző oldalakon a világhálón. Írnak kevés jót, annál több rosszat a Magyar passióról, amit először felháborodással olvastam, aztán rájöttem, hogy igazuk van. A filmkritikus saját „szakmai” szempontjai szerint ítélkezik, ami sok esetben nagyon távol áll az én mércémtől. Tényleg nincsenek a filmben látványos, pörgős hollywoodi bravúrok, melyek a filmfesztiválok rivaldafényére predestinálnák, de ez legyen ennek az alkotásnak a legnagyobb hibája.

Szerző: Botár István, III. éve doktorandusz hallgató

Fotó: https://port.hu/adatlap/film/mozi/magyar-passio-magyar-passio/movie-231814