“Az élet, a lét ma a legfőbb nevelő tényező, nem a szó. Csak annak hisznek ma, aki az életével igazolja, bemutatja mondanivalóját. A vallásunk a levegőben lóg, mert nincs benne dinamika, mert túl kevéssé alakítja az életünket. És mivel túl kevéssé alakít minket, nem hisznek a szavainknak.” P. Joseph Kentenich

Régi jó ismerősöm (Helstáb Ákos tanár, Organikus pedagógiai mentor) hirdetett meg pár hete egy előadást „Mi lakik az emberben?” címmel, Pécsen a Pálos Lelki Központban, ami első előadása egy négy részes Organikus pedagógiai előadássorozatnak. Nem tudtam elmenni, de utólag a Youtube csatornán meg tudtam nézni felvételről (Az előadás linkje: https://www.youtube.com/watch?v=F4lu52c1Ruw). Pár gondolatot osztok meg itt, amit (nem csak!) az előadás és az Organikus pedagógiáról az interneten fellelhető információk alapján fogalmaztam meg.

Az „organikus” (szó eredete: latin, organicus = szerves) jelzőt ma divatos különböző kifejezések elé tenni (organikus élelmiszer, organikus építészet, organikus kozmetikumok), ami azt jelzi, hogy élő az a valami. Nekem ez nagyon tetszik, nem csak hogy tetszik, hanem tudok is azonosulni vele. Olyannyira, hogy nagyjából harminc évvel ezelőtt elkötelezett „organikus” párti lettem. Az Organikus pedagógia is pillanatok alatt közel tudott jönni hozzám, és azt kívánom, hogy fejlődjön, terjedjen és fakadjon minél több élet belőle.

“Soha ne próbáljuk megkímélni gyermekeinket a küzdéstől! Ha ezt elkezdjük, megtartjuk őket a kiskorúságban/gyámság… Biztosíthatom Önöket: ha a Rájuk bízottak küzdelmeit megspórolják – vagy úgy, hogy túl hamar megoldják a nehézségeiket, vagy akaratlanul is rájuk nehezednek saját személyiségük túlsúlyával –, ennek az lesz a következménye: az őszinte gyermek az Önök megboldogulásakor térden állva fog hálaimákat zengeni Istennek távozásukért. Kérem vegyék ezt komolyan!….Gondoskodjanak arról, hogy mindegyikük megharcolhassa saját harcait, föloldhassa/kibogozhassa saját görcseit!” P. Joseph Kentenich

Az „organikus” kifejezés paradigmaváltást üzen. Céltudatosabbá, egyáltalán tudatosabbá, gondosabbá teszi a megszokott dolgokat.
Azt mondom: tanítás – belefér egy unalmas hittanóra, ahol leckeként megtanulja a gyerek a tízparancsolatot.
Azt mondom: organikus tanítás – úgy megy haza a gyerek a hittanóráról, hogy jobban szereti Istent, a szüleit, az embereket, önmagát és örvend, hogy részesül Jézus evangéliumából.

Gyűjtöm az „organikusokat”, úgy érzem, hogy több a tűz, az élet ott, ahol organikus kapcsolatok vannak, amelyik templomban organikus prédikáció hangzik el, ahol organikus pasztoráció van. Nem mellékes szempont az sem, hogy van egy organikus Pápánk, aki az Aggiornamentot nem csak könyvekből ismeri, hanem éli is, és elindította az egyházat az organikus szinodális úton. Minden organikusnak a fundamentuma pedig vitathatatlanul megtalálható Jézus Krisztus organikus evangéliumában.

Szerző: Botár István, III. éves doktorandusz