Beszámoló
A 2021–2024-es szinódusi folyamat mottója: közösség, részvétel, misszió. Ez a hármas koncepció megvalósulni látszott az helyi közösségekben a lokális szakasz során, ahogy a kontinentális szakasz előkészítését is meghatározta. Az erre előkészített munkadokumentum ugyanis alapkérdésében összefoglalja, hogy célja valóban a közösség, részvétel, misszió megtapasztalhatóvá tétele 2023 február-márciusában: „Hogyan teszi lehetővé ez az együtt járás, amely ma a különböző szinteken zajlik (a helyi szinttől az egyetemes szintig), hogy az Egyház a rábízott missziónak megfelelően hirdesse az Evangéliumot; és milyen lépésekre hív minket a Lélek, hogy szinódusi egyházként növekedjünk tovább?” (DCS 2) Az európai szakasz Prágában került megvalósításra, amely 2023. február 5–9-én zajlott és melyen az európai püspöki konferenciák 4-4 delegátusa vehetett részt, képviselve saját helyi egyházát, annak örömét és bánatát, félelmeit és reménységét a teljes európai egyház szimfóniájában. Doktori iskolánk doktoranduszaként a prágai események legfiatalabb tagja voltam, és a Szent Cirill és Metód nemzetközi püspöki konferenciához tartozó országok közül Szerbiát képviseltem.
A kontinentális szinóduson megtapasztalható volt a közösség. Minden püspöki konferencia delegátusi csoportja 6 perces riportban képviselte saját helyi közösségét, kifejtve azt, hogy milyen választ adnak a kontinentális szakaszra előkészített munkadokumentum három kérdésére. Ennek értelmében a delegátusok szabadon elmondták, hogy milyen intuícióik, vágyaik vannak a szinódusi folyamattal kapcsolatban, melyek a saját helyi egyházuk erősségei, és beszéltek mindazokról a feszültségekről és nehézségekről is, amelyekkel szembesülnek, valamint javaslatokat is tettek azokról a prioritásokról, visszatérő témákról, amelyeket javasolni szeretnének megbeszélésre a 2023 októberében zajló következő szinódusi szakaszra. Ezekből a beszámolókból világosan látszottak a különböző helyi egyházak állásfoglalásai, elképzelései a szinódusról. Kiderült, hogy Európa egyházmegyéi mennyire színesek, mennyire más kérdések foglalkoztatják őket mindig a helyi kontextusnak megfelelően. Prágában a közösség egységes volt a maga sokszínűségében. A sokoldalúság ellenére egymást tisztelve és elfogadva folytattunk egymással párbeszédet. A diverzitás megtapasztalása már a nyelvek sokszínűségében is megmutatkozott. A beszélgetések 5 nyelven zajlottak (angol, német, francia, olasz és lengyel), ami nem korlátként jelentkezett, hanem éppen ellenkezőleg, Európa egységéről árulkodott a maga sokszínűségében. Az ülések szimultán fordítása minden jelenlevő számára biztosította azt, hogy be tudjon kapcsolódni a beszélgetésekbe.
A részvétel több szinten megvalósult. A résztvevőknek ugyanis minden nap lehetőségük volt csoportokban megbeszélni az adott nap témáját. A csoportmunka módszertana egy spirituális beszélgetési formában (spiritual conversation) tette lehetővé a minél nyíltabb, őszintébb megosztást, valamint az imádságos légkör azt is segített tudatosítani, hogy valóban a Szentlélek vezetése alatt történnek a beszélgetések. A szervezők arra is figyeltek, hogy lehetőleg ne legyen egy csoportban két olyan résztvevő, akik ugyanannak a püspöki konferenciának a delegáltjai, így az összesen 13 csoport összetétele valóban színes lett: voltak Európa keleti, nyugati, déli, illetve északi részéről is résztvevők egy-egy csoportban, nők, férfiak, püspökök, papok, világiak. Ennek köszönhetően a beszélgetések során egyértelműen láthatóvá váltak azok a pontok, amelyek közösek a különböző helyi egyházakban, de azok is, amik különbözőek és feszültséget okoznak. A csoportok minden nap beszámoltak arról, hogy mire jutottak a beszélgetés során. Mindemellett a részvétel abban is megnyilvánult, hogy a delegáltak lehetőséget kaptak, egyéni felszólalásra a szinódusi aulában. Így aki akart, az szóhoz juthatott és elmondhatta véleményét helyi egyházának és tapasztalatát az elhangzottakkal kapcsolatban.
Az európai kontinentális szakasz teljes idejét áthatotta a misszió, a résztvevők és szervezők ugyanis arra próbáltak fókuszálni, amire Ferenc pápa hívta a világegyházat. Így tehát olyan alapvető kérdésekre kerestek választ, amelyek szükségszerűek az Egyház küldetésének minél mélyebb megértéséhez és ennek gyakorlati megvalósításához. Olyan kérdéseket jártak körül, mint például: Hol van az Egyház helye, és mi a feladata a mai, szekularizált világban, melyet Isten szeret? Hogyan viszonyulhatunk a peremre szorultakhoz? Mi pontosan az Egyház missziója, és hogyan nyilvánulhat meg ez a konkrét gyakorlatban? A leggyakrabban felmerült témák között volt a laikusok egyházi szolgálatba való bevonásának igénye és annak lehetőségei, a nők szerepe és helye az egyházban, különösképpen ami az egyházi döntéshozatalt illeti, a fiatalok megszólítása, az LMBTQ+ és más kirekesztett emberek és csoportok befogadása, az elváltak és újraházasodottak helyzete, az egyház, mint mindenkinek a közös otthona, az ökumenizmus. Világossá vált, hogy ezekben a témákban a helyi egyházak elég gyakran különböző álláspontot képviselnek, olykor kifejezetten feszült pillanatokat életünk meg, de a párbeszédre való nyitottság és a közös haladás vágya végül mindig a feszültségek fölé kerekedett.
Ebben az útkereső és közösen az úton haladó szellemben született meg a prágai szinódusi üléssorozat záródokumentumának akkor még nem végleges, de azóta kidolgozott változata, amelyen egy 6 tagú bizottság dolgozott. A bizottság vezetője Giacomo Costa SJ, a Szinódusi Főtitkárság tanácsadója volt; a további tagok pedig Csiszár Klára, a linzi egyetem pasztorálteológusa, doktori iskolánk doktorátusvezetője; Arnaud Join-Lambert, a louveni egyetem liturgia- és pasztorálteológusa; Andrea Gagliarducci, vatikáni tudós és esszéista; Miroslaw Tykfer, az „On the road” nevű folyóirat rovatvezetője; valamint Myriam Wijlens, az erfurti egyetem egyházjogásza és a Szinódusi Főtitkárság tanácsadója. Minden hozzászólás (a különböző püspöki konferenciák riportjai, a csoportmunkák beszámolói, valamint az egyéni hozzászólások) rögzítésre kerültek, és ezek alapján született meg az a dokumentum, amely a napokban fog megjelenni és mely a többi kontinensen zajló szinódusok záródokumentumával (Óceánia a Fuji-szigeteken; Közel-Kelet Beirut-ban; Dél-Amerika El Salvador-ban, Santo Domingo-ban, Quito-ban, majd Brazil-ban; Ázsia Bankokban; Afrika pedig Addis Abeba-ban) együtt előkészíti majd az Instrumentum Laboris-t a szinódusi folyamat következő szakaszára, amelyre 2023 októberében kerül sor Rómában.
A szinóduson egyetemünk is jól képviseltette magát, hiszen jómagam és Csiszár Klára doktorátusvezető mellett, Cristian Barta a BBTE Görög-Katolikus Teológa Fakultásának dékánja a román püspöki konferencia delegátusának tagjaként volt jelen Prágában.
Bertalan Tímea, I. éves doktorandusz
Foto: Csiszár Klára fotógyűjteményéből
