A Családok Világtalálkozójára 1994 óta másodszor került sor Rómában. A mintegy 2000 család részvételével zajló összejövetel témája ezúttal a „Családi szeretet: hivatás és út a szentséghez”. Az esemény a családok ünnepével kezdődött, amelyet Ferenc pápa este 4500 ember jelenlétében ünnepelt meg a VI. Pál teremben. Szombat este ünnepélyes záró szentmisére került sor, amelynek végén családok missziós kiküldése is elhangzott. A záró szentmise keretében a pápa Krisztus szenvedésének értelmére emlékeztette a résztvevőket, valamint arra, hogy mire tanít a krisztusi logika. Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy Krisztus szenvedésével és halálával megszabadított bennünket az önközpontúság rabszolgaságától, és szabaddá tett arra, hogy jobban tudjunk szeretni másokat.
Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy az emberi szabadságot helyesen kell megélni és gyakorolni. A szabadság, amivel minden ember együtt születik, hajlamossá teszi az egyént arra, hogy önzővé váljon, valamint arra, hogy folyamatosan önmagát tegye mindennek a középpontjába, és csak a saját érdekeivel foglalkozzon. Szent Pál galatákhoz írt levelének egy szakaszán elmélkedve a Szentatya arra emlékeztetett, hogy az emberiségnek szem előtt kell tartania azt a tényt, hogy Jézus Krisztus áldozata szabadságot hozott mindenki számára. Ez egy olyan gesztus az emberiség felé a kinyilatkoztatott szeretettől, ami megteremti az emberi szabadságot.
A szabadság Ferenc pápa szerint, korunk embereinek egyik legbecsesebb eszméje és célja. A mai világban mindenki szabad akar lenni, mentes a feltételektől és korlátoktól, mentes mindenféle kötöttségtől, kulturális börtöntől, legyen az társadalmi vagy gazdasági. Mégis felveti a kérdést, hogy mi az emberiség számára a legnagyobb szabadság? A válasz rá pedig nem más, mint az ember belső, lelki szabadsága, ami oly sokunkból hiányzik.
Ferenc pápa kiemelte azt is, hogy az Istentől kapott szabadság, ahogyan Szent Pál mondja, nem a világ önkényeztető szabadsága, hanem a szeretetre irányuló szabadság, ami által egymás szolgáivá válunk. Szentbeszédében nyomatékosította a házastársak áldozathozatalának felbecsülhetetlen értékét. Minden házaspár családot alapítva, Krisztus kegyelme segítségével bátor döntést hoztak, mégpedig azt, hogy a szabadságot nem öncélúan használják, hanem azokra fordítják szeretetüket, akiket Isten melléjük rendelt.
Azt tanácsolta a szülőknek, hogy „ne óvják meg gyermekeiket a legkisebb nehézségtől és szenvedéstől, hanem próbálják meg közvetíteni velük az élet iránti szenvedélyt. Azt a szenvedélyt, hogy felébresszék bennük a vágyat, hogy felfedezzék hivatásukat és vállalják Isten nagy küldetését.” Ferenc pápa megjegyezte, hogy a szülői megnyilvánulások milyen fontos nevelő célzatúak, és példaértékűek a gyermekek személyiségének fejlődésében egy családon belül. „Semmi sem lehet biztatóbb a gyerekek számára, mint azt látni, hogy szüleik a házasságot és a családi életet küldetésként élik meg, hűséget és türelmet tanúsítva a nehézségek, a szomorú pillanatok és a megpróbáltatások ellenére.” Elmélkedését Ferenc pápa azzal zárta, hogy kiemelte a család és a szeretet kapcsolatának a fontosságát, mégpedig azt, hogy „a család az első hely, ahol megtanulunk szeretni.”
Szerző: Nagy-Czumbil Zsuzsanna, III éves doktorandusz hallgató
Fotó:
https://storage.googleapis.com/afs-prod/media/ecd2ed997ff84606bd26cd2857646e91/1000.jpeg
Felhasznált források:
