Constantin Necula a gyűlöletről és a gyűlölet felé fordulásról

A háborúk kemény valósága a történelem során és azon túl is különböző tulajdonságokat hoz ki az emberekből. Míg egyesek passzívak, érzéketlenek a szenvedés iránt, mások késztetést éreznek a segítségnyújtásra és cselekszenek. A közvetlenül érintettek szenvedése szavakkal leírhatatlan, és a kapott segítség olyan, mint egy isteni adomány. Gyakran az egyetlen vigaszuk az Istenbe vetett hit és az embertársaik emberségébe vetett remény marad.

Nem maradhatok érzéketlen korunk embertelen tettei iránt, amelyek az ukrajnai háborúban zajlanak. Nemrég olvastam egy cikket Constantin Necula ortodox paptól, és úgy gondoltam, megosztom veletek, mert keresztényként, felekezettől függetlenül, elsősorban emberek vagyunk, akiket ugyanaz az Isten teremtett, akihez mindannyian a Miatyánkot intézzük. Nem a hírnév, nem a hírnév, nem a társadalmi pozíció határozza meg legjobban a lényegünket, hanem az a tény, hogy EMBEREK vagyunk, akiket az ő “képére és hasonlatosságára” teremtett (vö. 1Ter 1,26).